Zeneiskola története

Ezt a megállapítást az elmúlt bõ három évtized helyi zeneoktatási eredményei igazolják. Abban az idõben oly kevés esélyt adatott ebben az országban arra, hogy kis falvak nyílt tekintetû és tiszta lelkû gyerekei szakavatott tanárok által vezetve hangszert szólaltassanak meg, s a zeneélményt a faluközösség lelki gazdagítója lehessen. S ha mégis megvalósult, az a helység vezetésének, pedagógusainak dicséretét üzente. Nálunk máig frissen ható üzenet ez.

Egy intézmény életének jeles, emlékezetes pillanatai, ünnepei és a tevékenység méltósága azt kívánja, hogy megidézzük mindazokat, akik esélyt teremtettek a mûködésre, és emlékezzünk a küzdelmes és felemelõ eseményekre, amelyek a máig vezették az iskolát.

A 2002. évi tanévkezdés az intézmény új nevével, a bartóki szellem forrástisztaságú kíséretében, ennek vállalásával és lelki elkötelezettségével egy küzdelmesen nemes korszak, s egy reményes új fejezet idõhatárvonala lehet az iskola életében. A jó úton haladók dolgos köznapjain egy pihentetõ, reményt adó, megerõsítõ, továbbkísérõ lelki stáció.

Az ország elsõként megalakult községi zeneiskolája, az Abonyi Bihari János Zeneiskola és annak tisztelt emlékû igazgatója, Szabó Sándor kisugárzó erejû munkássága adta a lehetõséget az indulásra, amely példájával az akkori györgyei iskola énektanítás kiemelkedõ színvonalú mûködését felerõsíteni, kiváló tanárait lelkesíteni tudta.

Mátyás Ferenc és felesége ügyszeretetének és szakmaiságának elévülhetetlen érdeme, hogy eredményes munkásságukkal hitelt adtak annak a lehetõségnek, amely így helyi támogatókat szerezve a györgyei zeneoktatás elindítója lehetett.

E bõ három évtized négy, szervezetileg elkülöníthetõ idõszakra osztható. 1970. szeptember 1-jén az abonyi zeneiskola új kihelyezett tagozatot nyitott Tápiógyörgyén. A györgyei példa hatására a nagykátai járás területén több község is zenei osztályok megindítását határozta el. 1974-ben a Tápiógyörgyei Községi Tanács VB-ülésén határozatot hozott, amelyben javasolta, hogy a kihelyezett zeneiskolai tagozat fiókiskolaként mûködhessen. Ezt a Pest Megyei Tanács mûvelõdési osztálya engedélyezte. Ez volt az alapja a tápiógyörgyei zeneiskola önállóvá válásának. Mindennek személyi-tárgyi feltételeit az akkori helyi vezetés vállalta. Ezt a hivatali utat egyengette-gondozta és szívén viselte Bihari József, aki ebben az idõben vált meg györgyei iskolaigazgatói munkakörétõl, és már a Pest Megyei Mûvelõdési Központ és Könyvtár igazgatója lett. A község a zeneoktatás céljára engedte át és rendezte be falunk 1914-ben épült volt állami iskoláját, a Lechner Lóránd tervezte szép arányú épületet; szolgálati lakást nyújtott Mátyás Ferencnek akit az intézmény igazgatójának kinevezett, bért biztosított a nevelõknek, s az iskolát minden szükséges eszközzel, berendezési tárggyal ellátta. Megalakult a Tápiógyörgyei Körzeti Állami Zeneiskola, amely térségünk zeneoktatásának irányító központja lett.

1976. január 5-én tartotta az alakuló értekezletét az intézmény. 16 zenetanár és 319 növendék kezdte meg és folytatta lelkesen a munkát. Ezzel a Tápió-vidék kultúrájában, ünnepeinek megélésében, hétköznapjaik monoton ritmusában, az emberlelkek rejtekeiben új színek és varázslatok teremtõdtek. Megejtõ és megható látvánnyal gazdagodott a falusi utcák sora: a hangszereiket büszkén vivõ-cipelõ gyerekek látványával.

A hagyományos iskolákkal kialakított gazdag viszonyrendszer által nyert lelki és nevelési többlet, a zenetanárok emelkedettebb stílusa, életszemlélete és humora révén új értékek szivárogtak az általános iskolák hétköznapjaiba is. A tápiógyörgyei általános iskolai növendékek közül minden ötödik-hatodik tanuló zeneiskolás volt, s ma is az.

De kik álltak az önállóvá vált iskola bölcsõjénél Mátyás Ferenc igazgató mellett azon az 1976-os téli délelõttön? Zahalka Károly tanácselnök, Szabó Sándor abonyi zeneiskola igazgató, Bihari József, a megyei mûvelõdési központ igazgatója, Varró István ÁFÉSZ-elnök, Nagy Zoltán iskolaigazgató és a Pest Megyei Tanács részérõl Varsányi Lászlóné zenei fõelõadó, aki elismert szakmaiságával és emberi értékeivel még sokáig gondozta-kísérte-bátorította-erõsítette ezt a zenedét.

Az alábbi tanszakok mûködtek: rézfúvós, fafúvós tanszak, zongora, szolfézs és az iskola megalakulása kezdetétõl a fúvószenekar, amely a rendszerváltásig az úttörõcsapat patronálásával és nevével mûködött, s amely máig nagy sikerrel reprezentálja, igazolja és népszerûsíti az iskolában folyó szakmai munka minõségét.

A kihelyezett tagozatok mûködését Mátyás Ferenc sok gondoskodással, olykor kemény harcokban égve, elszánt akarattal, érvelve-vitázva biztosította.

A nyolcvanas évek elején már országos zenei rendezvények és versenyek állandó sikeres résztvevõi voltak a zeneiskola diákjai.

Ebben az idõben – a györgyei „újkori aranykor”-ban Varró István tanácselnöksége idején megújult, kibõvült, szociális helyiségekkel is gazdagodott a zeneiskola épülete.

Megyei zenei találkozók színhelye volt községünk, az iskola fúvószenekar egyre több elismerést aratott a megyén kívül is.

Az intézmény tanárai is nagysikerû hangversenyeket adtak, az igényes zenei kultúra terjesztésének igazi, hiteles képviselõi lettek.

A tanítványok közül egyre többen választották továbbtanulási irányként a zenei középiskolákat, többen közölük hivatásos zenészekké váltak.

A nyolcvanas évek második felében a járási zeneoktatás központja Nagykátára került, ebben az idõszakban Tápiógyörgye a legjobb feltételekkel mûködõ tagiskolaként mûködött. Ez az idõszak 1991-ig tartott, amikor Mátyás Ferenc elköltözése után, majd a rendszerváltást követõ idõszak új kényszerei és lehetõségei következtében, valamint a helyi zeneiskola vezetésére megfelelõ szakembert találva Tápiógyörgye vezetése úgy döntött, hogy zeneiskoláját önállóan mûködteti tovább.

A rendszerváltás évében a sors községünkbe vezette a kárpátaljai vidékrõl Toperczer Tibort és feleségét, akik elnyerve a meghirdetett zeneiskola tanári állásokat, letelepedtek Tápiógyörgyén. Toperczer Tibor lett a zeneiskola új igazgatója, akinek mûködése jelenti az intézmény negyedik, máig tartó korszakát.

1991. szeptember 1-jétõl mûködik teljesen önállóan zeneiskolánk. A községi vezetés a falu mértékadó és széles köreinek egyetértésében Józsa László polgármester minden igényes, értékes ügyet támogató gondoskodása és figyelme alatt a község intézményrendszerébe illesztette a zeneiskolát, és zökkenõmentes mûködését azóta is biztosítja.

Az iskola régi értékeit megtartva, az új iskolavezetés emberi és szakmai minõségével friss szellemet hozva közmegelégedésre, a büszke györgyeiség sokszor megnyilvánuló jeleivel megerõsítve, közszeretetben és figyelemben részesülve mûködik napjainkban.

Jelenleg három zenetanár végzi a munkát (Toperczer Tibor igazgató rézfúvós tanszak, Toperczerné Erdélyi Szilvia zongora tanszak és szolfézs, Szótér Béla fafúvós tanszak), változatlan a tanszakok száma és az itt tanuló gyerekek aránya is.

Az utolsó tíz év átlagában e tanári kar 74 növendéket lát el, akik mind általános iskolai tanulók, hiszen a zenekari tagok pótlásának folyamatos kényszere miatt az utánpótlás-nevelés kiemelten fontos feladatot jelent.

A zeneiskola évente három hangversenyt ad, amelyek a község kulturális programjainak kiemelkedõ eseményeivé váltak. A karácsonyi koncertek, a tanévzáró hangversenyek és a „Muzsikáljunk együtt” sajátos kamarakoncertek kedves és várt eseményei az évnek.

A növendékek közül a legjobbak megyei zenei versenyek gyõztesei lettek, s a zongora tanszak növendékei és a szolfézs csoportok tagjai rendszeresen járnak a szolnoki zenei fesztiválok hangversenyeire.

Közel 60 tanára volt e bõ harminc év alatt a zeneiskolának. Hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak Tápiógyörgyén vagy a környezõ községekben. Nagy többségükben utazó tanárok voltak, akik szakmájuk szeretetétõl vezérelve, a zenei ismeretterjesztés és hagyományteremtés legjobb példáit adva, a türelem és a gyermekszeretet képességeivel és adottságaival megáldottan emlékezetes személyiségük nyomait itt hagyták falunkban, s ez máig rejtõzködõ értéke községünknek, életgazdagítója sok, azóta már felnõtt világban élõ, küszködõ, alkotó valahai györgyei diáknak. Tisztelettel gondol rájuk minden diák és szülõ, emléküket távoli ringató-simogató dallamok lengik körül és kísérik az idõben. Közülük csupán Szótér Béla tanár urat említem, aki egyedüli tanárként zeneiskolánk 1976-os megalakulása óta folyamatosan itt tanít. Mentalitása, ragaszkodása és szakmai teljesítménye révén falunk népének, sok-sok györgyei tanítványának szeretetét tés tiszteletét bírja. A zeneoktatás folyamatosságának megtestesítõjét látjuk benne, és mindezt kifejezi az a helyi kitüntetés, amellyel az iskola névadási ünnepsége alkalmából a helyi önkormányzat megtiszteli.

A zeneoktatás jövõje biztos Tápiógyörgyén. Ez az intézmény immár olyan értékeket épített az elmúlt emberöltõ során a helyi lakosokba, amely megtartó erõt jelent sok fiatal család számára is. Amikor tisztelettel emlékszem mindenkire, aki lehetõségeivel bármikor támogatta ezt az ügyet, akkor minden olyan györgyei emberre hálával és büszkeséggel gondolok, akik szülõi lelkületükkel, szeretetükkel, érdeklõdésükkel követték-biztatták, erõsítették és így megtartották falunkban ezt az élet- és lélekgazdagító tevékenységet.

Tisztelettel gondolunk Péter Miklósra, a Mûvelõdési Minisztérium zenei fõmunkatársára, Váczi Károlyra, a Bartók Béla Zenemûvészeti Szakiskola igazgatóhelyettesére, Hargitai Károlyra, a megyei tanács mûvelõdésügyi osztályának vezetõjére, Vörös Géza megyei fõtanácsosra, Varsányi Lászlónéra, a megyei tanács zenei fõmunkatársára, Pozsonyi Béla megyei szakfelügyelõre, Szabó Sándor igazgató úrra, Mladoneczky György igazgatóhelyettesre, Zahalka Károly, Varró István tanácselnökökre, Gál László tanácstitkárra, akik ott bábáskodtak a zeneiskola megszületésénél. A zene miénk lett és velünk is marad gyermekeink által.